Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.

Aki csak a tapasztalataiból él, az mindig a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.

Aki még sohasem látott ünneplőruhát, az a rongynak is örül.

Táncolj egyet.

A szánalom ingyen van, de az irigységért meg kell dolgozni.

Szörnyű az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nemcsak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.

Ha szeretlek is, mi közöd hozzá?