Sokan el sem hiszik, mennyi mindent elérhetünk azzal, ha egy-egy kudarc után újra és újra nekifutunk a célnak.
Sokan el sem hiszik, mennyi mindent elérhetünk azzal, ha egy-egy kudarc után újra és újra nekifutunk a célnak.
Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig.
Mindig megpróbálunk híveket toborozni a mi univerzum-magyarázatainknak. Úgy véljük, hogy minél többen hiszünk ugyanabban a dologban, attól majd valósággá válik. De ez úgy, ahogy van, nem igaz.
Ha az ember nem tud nevetni meg egy kicsit farsangolni, ha a dolgok rosszra fordulnak, akkor vagy már nem él, vagy szeretne meghalni.
Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
Akkor ismerjük fel a nagy szerelmet, amikor rádöbbenünk, hogy az egyetlen ember a világon, aki vigaszt nyújthatna, épp az a személy, aki a fájdalmat okozta.
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?