A kimerült író olyan, mint a megcsalt férj: maga veszi észre legkésőbb a szomorú igazságot.

Az okos ember minden tudása ellenére sem éri el a boldogságot.

Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.

A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.

Nem akarok úgy élni, ahogyan azt nap, mint nap előírják nekem!

Semmiféle történetnek nincs ereje, sem tartós hatása, ha nem érezzük, hogy igaz és ránk is találó.