Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

édesanyádért aki életet adott neked, táplált, tanított és támogatott.

Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.

Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.

Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. (…) Az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban.

Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.

A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.