Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.

Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.

A gazdagok soha nem pazarolnak el egyetlen fillért sem – erre csak a szegények képesek.

Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.

Nem akarok csak azért beszélgetni, hogy ne hallgassunk!