
a reményért.
A valóságon túl álmok vannak, és mindenki bennük él tovább.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet.
Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.
Az ember megtartja a nagy ígéreteket, amiket az ágyban és a templomban tett, soha nem felejti el őket. Ha az ember így tesz, egyszerű az élete és világos a jövője.