
Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.
Csak egy kicsit kell ferdíteni az igazságon, hogy pokolszaga legyen.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
Mindenki csak addig bukdácsol, amíg végül vagy elesik, vagy kihúzza magát és elindul.
Az olyasfajta emberek, akik nem értenek igazán a szakmájukhoz, rögtön megsértődnek, ha tanácsot vagy bírálatot kapnak valakitől.