A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.

Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.

Azt gondolom, ilyen világban nem akarok élni. El akarok égni, azt akarom, ne is maradjon utánam semmi ebben a sötét, idétlen világban, csak hamu.

Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pillanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz.

Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.

Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani.

Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.

A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!