TULIPÁN – perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
TULIPÁN – perzsa-oszmán-török-olasz-német-magyar eredetű; jelentése: a virág neve.
Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.
Önmagunk helyett nem érdemes másokat szeretnünk. Ugyanis a másik embert nem magam helyett kellene szeretnem, hanem önmagáért.
Gyakran találkozunk jelentékeny emberek másolataival, és a legtöbbeknek, akárcsak a festmények közt, a másolatok jobban tetszenek, mint az eredetiek.
Boldog vagyok és szenvedek. Boldog vagyok, hogy miatta szenvedhetek, s imádom az ő fájdalmát, mert szerelmének jele…
Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek.
Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.
Az egyetemen nem tanítják meg, hogy a szeretet művészet (…), erre neked magadnak kell rájönnöd.