Ültes fát egy idős ember udvarán.
Semmi sem olyan veszélyes, mint a visszavonhatatlan.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Ha kitérsz a problémák elől, soha nem lehetsz az, aki legyőzte őket.
A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.
Nincsen bennem semmi eredeti. Az életem során megismert emberek közös erőfeszítése vagyok.