A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Csak a lúzerek, az örök vesztesek hivalkodnak az IQ-jukkal.

Csak az látszik olcsó, silány holminak, amit nem viselnek önérzetesen.

Aki többet birtokol, annak jobban kell félnie a veszteségtől.

Az érzékiség gyakran elsieti a szerelem növesztését, úgyhogy a gyökér gyenge marad, s könnyen kitéphető.

A legszánandóbb az emberek között, ki álmait ezüstre és aranyra váltja.