
Egy gyermek olyan, mint egy forradalom (…): az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.
Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.
Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.
Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.
Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.
Ma az embereket ne a saját helyzeted, hanem az övék szerint ítéld meg.
Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére.