Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.
Amit adunk, azt megsokszorozva kapjuk vissza, a legkisebb részletig is, legyen az akár gondolat, akár tett.
Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (…), akkor a balsorsot is el kell viselnünk.
Az összes aranyunk és ékszerünk sem képes csillapítani az éhségünket és oltani a szomjunkat.
Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember hozzá nem tud szokni, különösen, ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.
A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.