Városi parkban piknikeztek, de a galambok nyertek.
A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
Nem vettem észre a változásokat. Azt hittem, hogy minden rendben, hogy a rossz majd elmúlik, csak idő kérdése.
Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.
Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell. Hiszen azért sodródtunk oda!
A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.
A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!