Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb.

Ha valaki nem tudja, hogy milyen emberek veszik körül, annak barátai sem lesznek soha.

A hiánytól a szív csak még jobban reménykedik.

Úgy látszik, ha az embernek mindene megvan, csak akkor boldogtalan úgy istenigazában.

Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

A nagy gondolatok nem annyira a nagy észből, mint inkább a nagy érzésből születnek.

„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!