Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.

Éjjel többnyire azzal álmodunk, ami nappal, ébren, a legerősebben hatott ránk.

A csönd néha olyan baromi hangos.

Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. (…) Az idő itt van. Használd ki.

Ne akarj mindenáron jó lenni, mert egyrészt nem fog sikerülni, másrészt nem fogják sem megbocsátani, sem megbecsülni!

A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!