20 éves korunkban nem érdekel, a világ mit gondol rólunk.
30 éves korunkban elkezdünk aggódni azon, a világ mit gondol rólunk.
40 éves korunkban rájövünk, hogy a világ nem is törődik velünk
20 éves korunkban nem érdekel, a világ mit gondol rólunk.
30 éves korunkban elkezdünk aggódni azon, a világ mit gondol rólunk.
40 éves korunkban rájövünk, hogy a világ nem is törődik velünk
Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.
A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.
Ami jó, azt sosem kell visszautasítani. Még akkor sem, ha az ember nem tudja, miért kapja.
Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig „lelke”).
Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.
Nem is olyan rossz dolog az idő. Csak használd helyesen, és bármit kinyújthatsz, akár egy gumiszalagot, míg el nem pattan valahol, s akkor ott maradsz két kis csomóval a hüvelykujjad és mutatóujjad között, s benne minden szomorúság és reménytelenség.