Rosz cseléd megbántja a sajtot.
Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.
A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő.
Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.
Minden érdekessé válik, ha elég mélyen elmerülünk benne.
Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?