Az embernek nem kell annyira halálosan komolyan vennie önmagát.
Érezni, hogy nem tehettünk másképp: ez a jó lelkiismeret.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
A megvilágosodás egy olyan állapot, ahol minden ellentmondás eltűnik. Az ember egyszerűen csak felfogja az életet úgy, ahogy van. Nem gyárt hozzá elméleteket, nem hasonlít, és nem ítélkezik.
Önmagunk helyett nem érdemes másokat szeretnünk. Ugyanis a másik embert nem magam helyett kellene szeretnem, hanem önmagáért.
A nyomorúság titka, hogy legyen időd azon merengeni, boldog vagy-e vagy sem.
Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.