A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.

Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (…), s helyette a szelet ölelni.

Ne hagyd, hogy pillanatnyi viharok elhomályosítsák életed kék egét! Maradj nyugodt és kiegyensúlyozott minden helyzetben, és rövidesen úgy fogod vonzani az embereket, mint a Nap a Földet.

El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.

Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.