A szívnek muszáj követnie az álmot, különben nem lesz belőle ébredés.

Akinek adóssága van, annak már van valamije.

Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: „Miért szeretsz te engem?”
Azt felelte: „Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.”

A magányos ember (…) nem nevet könnyen.

Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.