
Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.
Ma ne vizsgáld az életet, hanem éld meg a jelenben.
Nincs olyan megrakott szekér, amelyre nem fér fel még egy villával.
A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna.
Csókoljon meg (…). Bármit megtennék a csókjáért. Minden hegyet megmásznék, minden folyón átúsznék, minden sivatagon átkelnék.
Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.