a szeretetért.

Nincs olyan művész, aki elviselné a valóságot.

A pénzt, amit megkeresünk, nem vihetjük a sírba, az ellustult időt viszont igen.

Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?