Ki minő kovászt tesz, oly kenyeret eszik.
Még az agg kosát is tánczba viszi a bor.
Elég gazdag, ki senkinek nem adós.
Galléromnak sem hiszek.
Aki korpa közé vegyül, megeszik a disznók.
Meg ne utáld a nyájas koldust.
Soha nem mond a koldus eleget.
Száraz fürdőben uszkál.
Csunya a ganéj, de szép czipó terem utána.
Kinek gézenguz az ura, kótyonfity a szolgája.
Unja már a friset, csak a lassut járja.
Minő a gazda, olyan a bor.
Ha lehetne, földre sem hágna.
Ott sem fonják kolbászból a sövényt.
Ő is beéri három sing földdel.
Termetes mint a komlókaró.
Ellehet a koldus egy ház nélkül.
Rühöt vakar, ki a gonoszt dicséri.
Szedd belyebb a gyeplőt.
Játékkal ámitják a gyermeket.
Karcsu, mint a gyapjuzsák.
Kisebb a kivánó, nagyobb a nemadó.
Egy füst alatt.
Mi atyánkkal nem veszik be Komáromot.
Asszonyból, roszból, iborkából mindig jobb a kisebb.
A fü növését is hallja. (Igen sokat tud, igen bölcs.)
Fehér konyha, ritka vendégség.
Szelid intés, nem pálczaverés teszi jóvá a gonoszt.
Egyik kökény, másik galagonya.
Garasa sincs, mégis kevély.
Fél mint koldus a garastól.
Téged is megfejnek még egy tál korpán.
Nyugodt földnek szép a termése.
Kis gilisztával nagy halat foghatni.
Ritkán egyeznek meg a kontyok.
Azon gonoszság mindenkinek mindent megengedni, mint senkinek semmit.
Senki sem ad gondolkozásátul vámot.
Gondolkodik, mint féllábon a gólya.
Egyik fülén be, másikon ki.
Gond nem játék.
Közel a füst a lánghoz.
Nem ettem bolond gombát. (Nem ment el az eszem.)
Ki gyalog jár, lova mindig készen.
Rosz füre hágott. (Hibát követett el.)
Kolomppal madarat.
Kötve higy a komának. (Ne higy puszta szóra, hanem erős kötés alatt, még közelednek is.)
Guba nem suba. (Tagadod amit nem lehet.)
Mindenkinek van gyöngéje.
Hegyes, mint a begyes galamb.
A ki keveset főz, hamar elkölti.