Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?

Olyan nem létezik, hogy az ember egy bizonyos sors csapdájába kényszerül. Senkit sem ítélnek arra, hogy középszerűen és reményvesztetten élje az életét. Az élet nem így működik.

Minden jó… Minden. Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.

A szerelem az édenkert levegőjének mennyei lehelete.

Ha az ember nem eszik, ugyan mi vigaszt merít abból, hogy esetleg más sem eszik?!

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.

A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.