Csak a víz tudja igazán, hogy mi a vízszintes.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

Sokszor a legnagyobb kilátástalanságok is jóra fordulnak, csak meg kell várni az időt, amíg a dolgok maguktól rendeződnek.

Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.

Nem élhetjük le egész életünket a saját fantáziánk csúcsain.

A legkellemesebb része a kapcsolatnak, hogy megosztod az életedet valaki mással. De az életem, nyilvánvalóan, nem volt elég jó ahhoz, hogy megosszam.

Egyszer egy tucat barátomnak küldtem táviratot ezzel a szöveggel: „Menekülj – mindent lelepleztek”. Mindannyian azonnal eltűntek.

Ha van egy jó ötleted, ne habozz! Másnak is eszébe juthat! Az ér célba, aki gyorsabb!

A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.

Aki nem érzi, hogy meglopva van: ne mondjátok meg, s semmi kára nincs.