Akit nem a szenvedés nevelt, örökké gyermek marad.

Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.

A szerelmet nem lehet úgy kitépni a szívből, ahogy egy fogat kihúznak.

Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet.

A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.

Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.