A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.

Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.

Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.

Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.

Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.