Legfélelmetesebb ellenségünk (…) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.

Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.

Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.

Nehéz morcosnak maradni olyasvalakivel, aki ennyire kedves.

a szorongás leküzdéséért.

Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bűnre, mégsem vétkezik.

A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.