Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.

Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.

Nem a változásoktól szakad meg az ember szíve, hanem a megszokott apróságoktól.

Minél többet tanulmányozom a férfiakat, annál jobban megszilárdul az a meggyőződésem, hogy mindegyikben egy kölyök lakik, csak olyan nagyra nőtt, hogy már nem lehet elfenekelni.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?

Az ember jobban tud örülni, ha csak egy-két apróságot kap, mint ha sokat egyszerre.

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.

Tudom, melyik utat kell követnem, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy méltósággal végigmenjek rajta.