A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj – néha egy életen át -, de menj tovább!
Ami az övé volt, nem számít; csak annak van értéke, ami sose lesz az övé.
Egy dolog tudni, hogy a halál vad, megállíthatatlan sebességgel közeleg, s más látni, ahogy lecsap.