Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet.

Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.

a friss, egészséges turmixokért.

Valójában utáljuk egymást, csak az érdekek hitetik el velünk a szeretet képzetét.

Nem elég ám az, hogy az embernek szeme van (…), meg kell tanulnia látni.

Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás.