Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.

Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.

Mit számít, hogy gyalázatost cselekszel, ha senki nem tudja? Te magad tudod. Ezt a tanút semmibe venni, ez az igazi nyomorúság.

Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.

Aki még sohasem látott ünneplőruhát, az a rongynak is örül.

Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.

Minek a múltat felidézni, mikor a jelen annyival biztosabb, és a jövő annyival derűsebb.