A városban az éjszaka is él, de nappal egészen más arcát mutatja.
Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.
Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.
Az elkényeztetett gyerek nem szomorú; csak unatkozik, mint egy király. Mint egy kutya.
Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.
A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (…) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.