Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti.

Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.

Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.

A világ ugyanannyira utál, amennyire te is utálod magad.

Megtehetjük, hogy csak hátrálunk és hátrálunk, amivel mindörökké sarokba szoríttatjuk magunkat, vagy előállhatunk, és akkor és ott találkozhatunk az ellenséggel, ahol mi akarunk.