Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.

Nincsen harang, aminek a nyelve csak az egyik oldalra leng ki. Kis öröm, kis bánat, nagy öröm, nagy szomorúság mindig együtt jár.

Ha mindig többet akarsz, akkor elmulasztod azt, ami már eleve a tiéd.

Az igazságot meg lehet tépázni, de megtörni nem, s az mindig úgy úszik a hazugság fölött, mint az olaj a víz fölött.

Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.

Ebben a korban már gyorsan meg kell gyónnom a bűneimet, mielőtt elfelejtem őket.

Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.