Köszönöm, hogy ismerhetlek!

A meghajlás testbeszédes bók. Kézfogással együtt, társasági összejöveteleken az első találkozáskor, búcsúzásnál gyakori.

Nem az menekül meg a múlttól, aki elfelejti.

A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.

Hallgass zenét.

Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.

Ne fizess elő olyan szolgáltatásokra, amelyeket ritkán vagy soha nem használsz.

Folyton azt hiszem, hogy nekem van igazam, és ez másokban rosszul csapódik le. Pedig olykor magam is tévedek.

A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.