Az emberi érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg.

Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.

Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.