Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.
Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.
Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
Nincsen sivárabb, agy-szárítóbb munkálkodás, mint mikor az ember állandóan okos.
Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.