A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.

Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.

Az egyetlen módja, hogy elkerüld a szenvedést az lenne, ha elutasítanád a szerelmet.

Az élet nem tényekből és történésekből áll elsősorban, hanem gondolatok viharából, ami szüntelenül dúl a fejünkben.

Elég középszerű ember van a világon, akik anélkül égnek ki, hogy valaha is lángoltak volna.

Az életben a legnagyobb kockázat nem az, hogy [valaki] hibákat követ el, hanem hogy sajnálkoznia kell az elmulasztott dolgok miatt.