Az életnek egy-kettőre vége, és utána már semmit sem kapunk, akár vidámak voltunk, akár szomorúak.

Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.

Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!

Azok a férfiak, akik mindenben biztosak… nos, azok talán nem is férfiak.

Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.

Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.

Örülök annak, amim van, s nem búsulok azon, amim nincs.