Az emberek már nem értékelik a családot, mert minden a munkáról szól.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Soha, semmivel sem vagyok elégedett. A tökéletességre törekszem; éppen ettől vagyok az, aki.
Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk.
Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.
Szólíts meg egy gyereket és kérj autogramot töle. Pl. „Elnézést, Hercegnő, adna nekem egy autogramot?”
A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.
A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek.