A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.

Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…

Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla.

Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.

Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle.