Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója.
Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
A magány a pesszimizmus melegágya.
Megbocsátani csak annak lehet, aki magának is meg tud bocsátani.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.
Mivel a világban túl sok az információ, a rejtélyek könnyen felcsigázzák az emberi képzeletet.
A „hit” azt jelenti, hogy nem akarjuk tudni, mi az igaz.