Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.

Ne aggódj, ha fellegvárakat építettél. Ott vannak a helyükön. Most rakd alájuk az alapjukat.

Nincsen olyan kevéske, melyben ne lehetne a legtöbbre lelni.

Az emberek számára mindig megvannak a feltételek ahhoz, hogy azt tegye, amiről álmodik.

Az érzelmek vadlovak (…), az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen.

Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat.

Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?