Bármilyen környezetben is vagyunk, hozzászokunk.
A legkönnyebb a szeretett embert – nőt vagy férfit – felelőssé tenni azért, hogy kapcsolataink kiégnek, elromlanak.
Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.
Ha az ember az életben bármit is el akar érni, akkor égető vágynak kell benne égni.