Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.

Néha azzal veszekszünk a legtöbbet, akit a legjobban szeretünk.

Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.

Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok (…), és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.

Nem érdemes harcolni az ellen, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Nem azzal kerülsz bajba, amit nem tudsz, hanem azzal, amit biztosan tudsz, de mégsem úgy van.