Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.

Minden egyes fájdalom csavar rajtam még egyet. Mint egy ruhából a vizet, úgy csavarja ki belőlem az életet.

Szándék és tett között nagy a különbség.

Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.

Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.

A világon bárhol várhatja az embert varázs, de azért nem sokkal valószínűbb egy párizsi kávézóban rálelni, mint egy mumbai nyomortelepen?

A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.