Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket.

Képtelen volt sírni – „ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez”.

a lehetőségért, hogy valami spontánt csinálhatsz.

Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.

Mitől félsz, ha tudod, hogy halandó vagy?!

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.