Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.

Se nem hosszú, se nem rövid, hanem a tárgyhoz mért beszédre van szükség.

Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (…). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.

Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.

A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.

Nem akarok csak azért beszélgetni, hogy ne hallgassunk!